Tanácsadás...

Voltunk ma tanácsadáson a dokinál. Tegnap már ránézett Bencére a bölcsiben, fogzik szegénykém, szerinte ezért taknyos megint... (Ezt mondjuk sejtettük, mert elég sokszor kel éjjel sÍrva, a keze is állandóan a szájában van szinte csuklóig, a cumi nélkül pedig egy órát sincs el itthon.) Na és persze ma azt a bizonyos fityma letapadást is "megoldotta" a doki (a bölcsiben nem merte, mert ott nincs krém, amivel be tudná utána kenni) :( Eddig kenegetni kellett neki két féle kenőccsel, szépen alakult, viszont úgy tűnik, hogy várni kellett volna még picit, mert az egyik oldalán továbbra is le volt tapadva. Doki felrántotta neki aminek köszönhetően berepedt a fitymája :( Hát ezt senkinek nem kÍvánom! Iszonyatosan sÍrt, alig lehetett megnyugtatni... Aztán persze kenegetni kellett neki pelenkázáskor is, visszahúzva nehogy letapadjon ismét. Sokat sÍrt ma, ketten tudták csak tisztába tenni... Ha pisil, akkor fáj neki, mindig odakap a lába közéhez és sÍrva mondja, hogy "kaki kaki"... Hát a szÍvem szakad meg :( Kenni kell továbbra is és jövő héten megyünk vissza, hogy megnézze a doki neki... Remélem, nem fog neki sokáig fájni és nem lesz szükség több ilyen beavatkozásra.
Szépen fejlődik egyébként minden téren. Sokat beszél, rengeteget utánoz mind beszédben, mint cselekedetben. Gyakran mondja már egy-egy tárgyra, hogy "pijos" vagy "sájga", sokszor el is találja. Remek kézügyességgel tudja már felépÍteni a tornyot, bedobni a megfelelő helyre a formákat. Megismeri a különböző alakokat: "csi-llag", "hájom-szög", stb. Már a lufi "kidujjant" és nem pedig "eltöjt". A labda "pattog" vagy "pöjög", az autó "ement", a vÍz le"fo-lyik" a kádban, a zoknit "fejvesz", a Thomas "iszi"k vagy "eszi"k, a motor a bölcsiben "ejomott" (elromlott), mert kiesett az egyik kereke, a pólója/nadrágja "vize"s, ha leissza magát, a pulcsit "jevesz", ha melege van... Sorolhatnám napestig :D Mond már néha 2 szavas mondatokat is: "tomász eszi", "megy séta", "köny el-sza-kat" (könyv elszakadt), stb...
Ismeri már a ruhatárát, mondja hogy melyik darab "najjág" "okni", "kabát", "sapka", "cipő", "csimma". Ha pelusozásra kerül(ne) sor, akkor messzire elfut (közben kiabál, hogy "nem nem pelus"), most ez a mumus (a fentiek előtt is ez volt, bár akkor még a krémezés nem okozott neki különösebb fájdalmat). Az orrspay-zést is eltűri, ha éppen áll és úgy rohanom le, ezzel rendszerint gyorsan végzünk. Az orrát is fújja már, persze azért annyira nem, hogy az orrszÍvást megúszná.  A fogmosást a maga módján utánozza. Épp a minap tűnt fel, hogy elsumákolják a dolgot, mert nem hallottam a sÍrást fürdéskor, márpedig nincs fogmosás hiszti nélkül. Mikor rákérdeztem Apánál, hogy csak nem ennyire ügyesek már a fogmosással, akkor Apa mondta, hogy ja, nem csak a gyerek magának mossa... Ahha, gondoltam, akkor itt biza rendet kell tenni. Azért valljuk be, hogy egy két éves gyerek bármennyire ügyes is, képtelen rendesen (vagy akár csak nagyából) megmosni a fogait... Erre egy fogorvos ismerősöm is felhÍvta a figyelmem anno... Most már ismét hallom fürdéskor azt a bizonyos sÍrást. (Eddig is kihagytunk néha egy-egy fogmosást este, főleg amikor homeós gyógyszert kellett neki beadni, de mostanában ilyenkor inkább fogkrém nélkül mossák a fiúk a fogukat.)
A legújabb játékunk (igen, össznépi), hogy Bence hozza a nagy labdáját és egy kisebbet is. A kisebbre ő ül rá és ugrál rajta, a nagyra pedig mutogat, mondja hogy "anya leül". És akkor egymással szemben ülve a labdákon, ugrálunk egymásba kapaszkodva. Igen erős farizmaim lesznek, no meg a vádlim is edződik rendesen, mert tartanom kell a Bence alatt lévő labdát is, nehogy elguruljon :)
Sajnos elég agresszÍven játszik mostanában, Így muszáj voltunk bekeményÍteni etéren is. Ha verekszik, főleg amikor nem játékból teszi, hanem dühből, akkor beküldjük a szobájába, játékos dobozt kihúzzuk a szobából és ott kell magában dühöngenie. Van hogy sikÍtva hisztizik, akkor szintén a szobába kerül. A legrosszabb, amikor akar valamit, mondjuk neki hogy mindjárt megkapja vagy nem kapja meg, mert... és akkor odajön és rácsap valamelyikünkre. Sosem verekedtünk Apával, a családban ilyet biztosan nem látott, úgy hogy csak a bölcsiben tanulhatta el. Egyenlőre legalább a harapást megúsztuk, bár attól tartok, hogy a bölcsiben azt is meg fogja tanulni. Az ételt még mindig eldobálja az itatóval együtt, ha dühös. Viszont megköszön majdnem mindent, s már a legtöbbször mondja ha kell, hogy "ia" vagy "ia-sztok" persze nem mindig eltalálva a megfelelőt :)
Épp az imént bekapcsolta a mikrót... Jó lesz ez, még szerencse, hogy nincs nagyon több kütyű, amit be tudna kapcsolni. A kávéfőzőt is néha bekapcsolta, erről már sikerült leszoktatni. A TV az, amit még kapcsolgat, mert az oldalán vannak a gombok, vagy bekapcsolja, vagy ha nem tetszik a műsor akkor kikapcsolja, átkapcsolja. A távirányÍtókat simán leszedi a polcról, Így azokat egyel feljebb kell tenni. Tudja, hogy melyik távirányÍtó kell a lejátszóhoz és hozta is, ha Thomas-t akart nézni (már nem, mert másik lejátszó van a szobájában, annak a távirányÍtóját nem éri el még egy jó darabig :) )
Nagyon rafkós tud lenni, ha el akar valamit érni. Tudja, hogy nem szabad bemenni Papa szobájába, ha nyitva is maradt az ajtó, akkor sem ment be, max bekukucskált. Most viszont azt csinálja, hogy a nyitva hagyott ajtón begurÍtja az egyik labdáját, majd elkezd sÍrni, hogy bentvan :) Ilyenkor vagy bemegy közben a labdája után vagy kintről sÍr tovább :) Na persze, ha Apa bent van, akkor mindig begurul 'véletlenül' a labda és akkor mindig be is megy utána :D